A ceruzát vagy krétát kezdetben marokra fogja, fokozatosan alakul ki a három ujjas ceruzafogás. A keze kezdetben nem emelkedik fel a lapról, együtt mozog a ceruzával, később már képes lesz arra is, hogy alkalmanként megemelje a kezét rajzolás közben. Egyre ügyesebben fogja meg a tárgyakat, már képes apróbb tárgyak felvenni vagy önállóan, evőeszközökkel enni. A gyermek kézpreferenciája, azaz hogy melyik kezét használja, kezd kialakulni, így már kezd kirajzolódni, hogy jobb vagy bal kezes lesz-e gyermekünk, ami egyébként körülbelül iskolás korára dől el. Nagyon fontos, hogy a szülő sohasem erőltesse például a jobb kéz használatát, mert lassíthatja a fejlődést vagy hatással lehet a beszédfejlődésre.

Rajzfejlődés tekintetében nagyon fontos lépés, hogy a gyermek felfedezi, hogy képes nyomot hagyni a papírlapon. Kezdetben inkább firkál, ezt „firka korszaknak” nevezzük és szeret egy színt használni. A körök és vonalak egy idő után elkezdenek ábrákká alakulni és egyre színesebbek lesznek. Nagyon fontos, hogy a szülő támogassa a gyermekét, akármit rajzol, dicsérje meg, mert ezzel építi az önbizalmát és további alkotásokra készteti. A gyermek még semmit sem rajzol méretarányosan, ami fontos a számára, azt nagyobbnak rajzolja. Adhatunk színezőket is nekik, de itt is fontos, hogy csak fokozatosan vezessük rá, hogy maradjon a vonalon belül, hiszen egy bölcsődésnek ez még nem feladata. A rajzolás tökéletes módszere a szem-kéz koordináció fejlesztésére és előkészíti az íráskészség kialakulását. Az ábrák felismerése, majd lerajzolása az olvasás elsajátításának képességét segíti elő.

Óvodás korában már kezdi kitölteni a lapot, rajzai érzéseit, vágyait, félelmeit is tükrözhetik, illetve emlékeket jelenítenek meg. Még mindig nagyon színesek, ami azt jelzi, hogy elégedett, kiegyensúlyozott gyermek. Persze akkor sem kell megijedni, ha a gyermek fekete színnel rajzol, mert valószínűleg számára ez egy új, felfedezésre váró szín lesz.

Az alkotás azonban néha feszültséggel jár, mert dühös lehet, ha valami nem úgy sikerül, ahogy ő elképzelte. Ilyenkor próbáljuk megnyugtatni (pl.: öleljük meg, beszélgessünk vele, esetleg csiklandozzuk meg, hogy jobb kedve legyen) és segítsünk neki abban, hogy megtalálja a megoldást, de ne dolgozzunk helyette! Ha azt kéri, hogy rajzoljunk neki egy autót vagy egy almát, tegyük meg, még akkor is, ha nem tartjuk magunkat elég ügyesnek, mert a gyermek megpróbálja majd leutánozni, amit lát.