Elsősorban a lehetőségek megteremtésében van jelentősége egy édesanyának és ez nem kézügyesség függő. Az első, amit tehet egy édesanya gyermeke „alkotó-én”-jének támogatásában, hogy létrehoz egy alkotó dobozt.

Ceruzákat, zsírkrétákat, papírt veszünk, amit egy dobozba rakunk elérhető magasságba, hogy amikor kedve támad, ismerkedhessen a papírral és a ceruzával. Később vehetünk gyurmakészletet, vagy akár főzhetünk is neki gyurmát (recept korábbi bejegyzésben). Ezzel szívesen játszanak, és már hosszabb időre leköti őket. Megmutatjuk, hogyan formázható, hogyan keverednek a színek, hogyan lehet lenyomatokat készíteni, süteményszaggatóval formákat alkotni. Ha főzött gyurmát készítünk, arra kevésbé kell odafigyelni mint a szintetikus gyurmára, egyrészt mert természetes anyagokat tartalmaz, tehát akár ehető is lenne- ha nem volna borzalmas íze. De mindenesetre kárt nem tesz a gyermekben. Másrészt ha megszárad, ki lehet kefélni kárpitból, szőnyegből, tehát ha egész véletlenül elmaszatolódna, elszóródna, akkor is könnyen tisztítható.

Következhet a festés. Ez nagyon jó móka, főleg ha ujjal, kézzel, lábbal festünk, de részünkről is komolyabb odafigyelést és folyamatos felügyeletet igényel. Szerezzünk be festőkötényt, de ha nincs, akkor a használaton kívüli esőkabátot is átalakíthatjuk. Festett kéz- vagy láblenyomattal ajándékot lehet készíteni pl. a nagyszülőknek. Élvezik az intenzív színeket, felfigyelnek a festékek keveredéséből létre jövő új színeket. Ha bevásárolni megyünk, hozzunk haza magunkkal zöldséges papírkartonokat, amiknek alacsony az oldala. Abban lábbal vígan el lehet tapicskolni a festéket, nem folyik ki, új élmény, és ha mellé készítjük a lábmosót, a tisztálkodás sem lesz probléma.

Ezeket a tevékenységeket mindig felügyelet mellett végezzük. Mellette vagyunk, figyeljük, dicsérjük, bíztatjuk. Az elkészült „műveket” mindig megmutatjuk valakinek, aki megdicséri, hogy mennyire ügyes volt, ezzel támogatva alkotó munkáját.

Azonban nem szabad teljesen kivonulnunk az alkotás tevékenységéből. Az új technikák, eszközök használatát érdemes megmutatni a gyermekeknek, hiszen például így „taníthatjuk” meg a helyes ceruzafogást is. Ezen kívül, nagyon jó hatással vannak ezek az együttműködések az anya-gyermek kapcsolat erősödésére. A két fél egymásra hangolódik a munka során, kiegészítik egymást és hatással vannak egymás munkájára. A közös munkának nagyon jó közösségformáló ereje van, amely a későbbi életkorokban gyakran megjelenik. Az óvodákban, iskolákban a gyerekek gyakran kell, hogy közösen alkossanak, amely erősíti a gyermekek közti kapcsolatot, az együttműködést, a segítségnyújtást és a közösségi összetartozást.

Tehát a barkácsolás egy nagyon fontos játéktevékenység, amely hatással van a gyermek képességeinek és készségeinek fejlődésére. Az alkotás során előkészítjük a kezünket és a szemünket az írás-olvasás elsajátításához, fejlesztjük kreativitásunkat, formálódik személyiségünk, és megtanulunk egyedül és csapatban is dolgozni. Ezért nagyon fontos, hogy megteremtsük a megfelelő körülményeket a gyermek számára, hogy bármikor alkothasson, amikor csak akar. A kisgyermekeket viszont soha ne hagyjuk felügyelet nélkül, mert egyes tevékenységek veszélyesek is lehetnek.