Nem attól lesz a gyermek kreatív, hogy mi felnőttek megmutatjuk, hogy mit is kellene neki pont úgy csinálni, ahogy mi. Kicsi korban rávezetjük, ösztönözzük, hogy leutánozzon minket a maga ügyességével, később hagyjuk őket szabadon alkotni, még ha nem is az születik az alkotásból, ami az eredeti terv volt. Azzal, hogy nem irányítjuk a tevékenységet nagyon sokat segítünk neki kreativitásuk, gondolkodásuk, emlékezetük, problémamegoldó képességük, szem-kéz koordinációjuk fejlesztésében. Neki magának kell felfedezni, hogyan hagy nyomot a papíron, hogyan kell megfogni az ollót vagy használni a ragasztót. Kezdetben ez egy játék. Nyomot hagyni a papíron. Később már szeretne érzéseket, élményeket, személyeket, tárgyakat megjeleníteni, így a játékból hamarosan alkotó folyamat lesz, az önkifejezés egyik eszközévé válik.

A gyermek számára maga az alkotás is egy játék. Az alkotások elkészítéséhez különböző anyagokat használnak, amelyek lehetnek természetben megtalálhatók és mesterségesen előállított anyagok. Minél változatosabb az anyag használata, annál fejlettebb a kreativitása. A barkácsolás alatt ismereteket szerez a különböző anyagok tulajdonságairól. A gyakorló játékoknál, amikor ugyanazt a műveletet többször is elvégzi, a kisgyermek a játékokkal tapintás, ízlelés, stb. során ismerkedik. A barkácsolásnál is ez történik, de itt egy magasabb szintre lép a gyermek, hiszen nem csupán megismerkedik a különböző anyagokkal, hanem újra alkotja őket, új funkciókat talál ki, tartalommal tölti meg. Bölcsődés, kisóvodás korban még a szülő, gondozó feladata, hogy ötleteket adjon, milyen anyagot hogyan lehet újra felhasználni, másra használni, mint ami az eredeti funkciója. Már az előkészítés folyamata is kész rejtély számukra. Miért is rajzolgatsz egy kartonra? Mit rajzolsz rá? Miért filctollal? Mit ábrázol? Miért hegyes ollóval vágod ki? Miért vágod ki egyáltalán? Mi ez? – vatta. Mit csinálsz vele? Miért ragasztózod be a bárányt?

És a végeredmény, hogy boldogan nyomkodják bele a vattagalacsinokat a ragasztóba, hogy ne fázzon a bárány.

Nem kell az asztalhoz hívni őket, és fegyelmezgetni. Maguktól odajönnek, leülnek, figyelnek, kérdeznek – mert felkeltettük az érdeklődésüket. Példát mutatunk nekik, irányítjuk a munkát, válaszolunk 53. alkalommal is minden kérdésre, és ebből születik a boldog alkotás.